Arnon Grunberg 1970-ben született Amszterdamban. Az egyik legnépszerűbb holland író, október 22-én kapta meg másodszor az AKO irodalmi díjat, az egyik legrangosabb holland irodalmi kitüntetést, Asielzoeker (Menedékkérő) című regényéért. Magyarul eddig három könyve jelent meg: Uborkaszezon, Fantomfájdalom, ”nyencek. Szeptemberben adták ki legújabb regényét, A zsidó Messiást. November közepéig Budapesten tartózkodik vendégíróként.

Harmadik magyarul megjelent könyved, az ”nyencek korai és későbbi elbeszéléseid gyűjteménye. Milyen szempontok szerint válogattál?

”tnéztem mindent, amit első regényem, az Uborkaszezon előtt írtam, valamint az NRC Handelsblad című napilapnak Amerikából írt tárcáim első csoportját, amelyeket Levél Amerikából címen közöltek. Ezek közül választottam ki azokat az írásokat, amiket mai fejjel is jónak tartok, és közben figyeltem arra is, hogy érzékelhető legyen a fejlődés. A színdarabot (Leopold Mangelmann napjai) azért vettem bele, mert az Uborkaszezon fontos előtanulmányának tekinthető, ahogy tulajdonképpen az Ushi és Septembrius is. A Levél Johannának és a Levél M-nek azért került bele, mert mindkettőt nagyon reprezentatívnak tartom az Uborkaszezon előtti időszakból. Ma már, azt hiszem, nem írnék, nem tudnék ilyen szövegeket írni, de nagyon fontosnak láttam megmutatni, hogy régen ilyeneket csináltam.

A korai történetek szereplői némileg szomorú fiúk, akiket mind otthon – Leopold Mangelmann napjai –, mind a szerelemben – Levél M-nek – csupa negatív tapasztalat ér. A New York-i írások egészen más képet mutatnak, a szereplők vidámabbak, magabiztosabbak. Ez azt jelenti, hogy amint elhagytad Amszterdamot, boldogabb, vagy legalábbis oldottabb ember lettél?

New York új szakaszt jelentett az életemben. Ez nemcsak a város miatt alakult így, hanem az Uborkaszezon kilenc hónappal odaköltözésem előtti megjelenése miatt is. Nem tudom, boldogabb lettem-e New Yorkban. Mindenképpen magabiztosabb, de nem szükségszerűen boldogabb.

Kritikusaid gyakran mondják, hogy te vagy az "új Gerard Reve”. Egyetértesz ezzel?

Jobban szeretem Willem Frederik Hermans.

Munkáidra jellemzők a plasztikus, filmszerű jelenetek, az élettel teli párbeszédek. Ez már egészen korán, például az Ushi és Septembriusban feltűnik.

Annak idején színdarabok írásával kezdtem. Igazából sosem rajongtam a hosszú leírásokért. Szeretek közvetett módon elmesélni valamit az emberekről, amihez a párbeszéd a lehető legjobb eszköz.

”rásaid mellett mintha tudatos építenéd a saját imázsodat. Drága éttermekben eszel, eljegyeztél egy idős hölgyet, kaszinókban vered el a pénzed. Ez tudatos? Lehet olyat mondani, hogy marketingeszközként használod az életed?

Ah, a 78 éves menyasszonyomat a sajtó használja fel, mint… nem is tudom, micsodát. Kaszinóba már régen nem járok. Senkit nem használok marketingeszközként. Viszont úgy gondolom, jogom van a magánéletemre. Egy ilyen menyasszony pedig remek eszköz az emberek félrevezetésére. Mármint az újságírókéra.

Az ”nyencek bemutatóján úgy éreztem, nem szereted, ha a zsidóságodról és a zsidósággal kapcsolatos viszonyodról faggatnak. Jól láttam?

Talán. Nem tudom, mit kéne mondanom erről. Mit tegyek hozzá a könyveimben leírtakhoz? A szüleim története természetesen részben az én életemet is meghatározza, de az az ő történetük, nem az enyém.

Édesanyád hívő zsidó, aki 15 éves korodig rendszeresen vitt a zsinagógába. Mára ateista lettél, miközben a nővérednek hét gyereke van, és Ciszjordániában lakik a telepes férjével. Hogy lehet, hogy ennyire különböző utat jártok be?

Nehéz kérdés. Mások az ambícióink, más a jellemünk, másban vagyunk tehetségesek. ” volt az idősebb, és lány, én a kisebb, ráadásul fiú. Bizonyos értelemben könnyebb dolgom volt. Azt hiszem.

Könyveidben nagyon gyakran ironikusan, cinikusan írsz a zsidóságról. Hogyan reagálnak a zsidók Hollandiában illetve máshol a szövegeidre?

Változóan. Néha dühödten és kifejezetten negatívan, máskor meglepően pozitívan. Azt hiszem, az ortodox zsidók nem bírják elviselni a könyveimet, de ez valószínűleg az ortodox keresztényekre is igaz.

Honnan származik a családod?

A szüleim berliniek. Apai ágon a nagyszüleim Lembergből származnak, anyám családja generációk óta Németországban élt. Apám apja ügyvéd volt, anyámé pedig bútorokkal kereskedett.

Az a 15 év a zsinagógában biztosan nem múlt el nyomtalanul. Mindig is idegenkedtél a vallástól, vagy eljött egy pillanat, amikor rádöbbentél, hogy ez nem neked való?

Mindig is távolságtartás jellemezte az Istenhez fűződő viszonyomat. De közben nem tudtam, hová szeretnék tartozni, és, főleg fiatalon, még nagyon törekedtem rá, hogy a hívő zsidók elismerjenek, befogadjanak.

Egy napilapba írt tárcádban azt írod Izraelről: "Erre a problémára soha nem volt, és soha nem is lesz jó megoldás. Illetve, egy lenne: felrobbantani az egészet, bele Európa képébe, ami megteremtette ezt az államot, hogy megszabaduljon egy problémától, ami valójában Európára tartozik”.

Filozófiai értelemben Izrael megalapítása hiba volt, szerintem. Izrael léte nem oldja meg a zsidók problémáját. De most, hogy megvan, már meg kell hagyni.

Hogyan határoznád meg magad? Holland vagy, holland zsidó, esetleg amerikai lettél?

Leginkább kozmopolita vagyok. Vagy semmi. Az lehet, hogy semmi, vagy ez csak illúzió?

Az ”nyencek fülszövegében az olvasható, hogy egyre jobban írsz, a siker ahelyett, hogy megzavarna, egyre jobb munkákra sarkall.

Nagyon kedves szavak. Egyre kevesebb dolog tud megzavarni. Még meg tudok lepődni, nem tompultam el, de az egyetlen dolgom, hogy folytassam az írást, akármi történjék is.

Első könyved, az Uborkaszezon Hollandiában elképesztő siker volt. Mit gondolsz, mi ragadta meg benne annyira a holland olvasókat?

Mi? Mi is? Jó könyv volt, ma is jó könyv. És fiatal voltam. És tűrhetően festettem a tévéképernyőn. Te jó ég, fogalmam sincs.

Mi az egyre növekvő sikered titka?

Keményen dolgozom, tehetséges vagyok, és nem vagyok buta. És kicsinyes sem, legalábbis remélem.

New Yorkban élsz, így a szülőhazádat és Európát egyaránt távolról tudod szemlélni. Mit gondolsz róluk?

Hollandia egyszerűen úgy, ahogy van bosszant, de Európa, nos, Európa más. Végső soron csak európai vagyok, maradok, sokkal inkább, mint kozmopolita. Attól tartok. Egy európai a régi Európából. Ami számomra nem Hollandia. Lehet, hogy kelet-európai vagyok.

Évi egy-két könyv (a legutóbbi 500 oldalas), heti 5-6 cikk különböző lapokba, rengeteget utazás, előadások. Ez rettentő sok munka. Hogy jut mindenre időd?

Keményen kell dolgozni. Nem feladni, nem panaszkodni, nem nyavalyogni, felelősségteljesnek lenni.

Az év felében úton vagy. Mit jelent számodra az otthon? Van neked olyan?

Roth írta, hogy ő egy Hotelmensch. Ez nagyon tetszik. Én is szeretnék az lenni. Ahol a laptopom van, ott otthon vagyok. Meglehetősen nyughatatlan alkat vagyok, de hamar otthon tudom érezni magam bárhol. Hiányzik belőlem a fészekrakás igénye. Ez baj. Már köztem és bizonyos nők között.

Hat hetet töltesz Budapesten mint vendégíró. Mik a benyomásaid a városról, az emberekről?

Pozitívak.

Ismersz magyar írókat?

Konrádot, Esterházyt, Kertészt. Róla az NRC-nek is írtam.

Mit olvasol, ha jut rá időd? Melyik szerzők inspirálnak?

Előfordul, hogy találok egy-egy könyvet, ami inspirál. Sokat olvasok, főleg most, hogy egy tévéműsorban is dolgozom, ahol írókkal kell interjúkat készítenem. Igyekszem mindig elolvasni az írásaikat a beszélgetések előtt.

Elégedett ember vagy? Milyen vágyaid vannak még?

Meglehetősen elégedett vagyok, de nem abban az értelemben, hogy ejnye, de jó vagyok! Sok vágyam van. A munkám terén? Tovább írni? Élni? Ja, még egyszer szerelmesnek lenni. Vágyakoznivaló mindig akad, elég.